Nektek is volt már olyan "bizonyítani akarok" érzésetek? Akinek volt, az akkor tudja, hogy milyen. Egyszerűen utálom, utálom ha lenéznek, nem tudom elviselni, ha valaki azt hiszi, én nem vagyok képes valamire. Be akarom bizonyítani, hogy igen is 15 éves vagyok, de nem vagyok üres fejű liba, és tudok komolyan is gondolkodni, nem vagyok se hülye se kisgyerek. nem kell lenézni!
Mért hiszik azt sokan, hogy jobbak a többinél?
Azért, mert valamit megkaptak, amit mi nem és akkor már is rögtön arra kell következtetni, hogy ezek a kis looserek nem viszik majd semmire. Pedig sokkal nagyobb értékeket is feltudnák sorolni...
Elveszíteni valakit, akit szerettél, iszonyúan rossz. A legrosszabb az utána következő idők. Először azt hittem, hogy e puszta fellángolásból, az első 3 nap borzalmas lesz, utána enyhül majd minden és egyszer csak, volt nincs. Jött és ment. De nem. Már lassan egy hete történt minden és azóta érzem, hogy valami hiányzik az életemből. Aki eddig benne az eltűnt, és sehogy sem jelenik meg benne...
Aztán még jönnek a szokásos dolgok, amikor legszívesebben elrohannék, nem is tom hogy hova, elbujnék a világ elől...De nem tehetem...
2007.07.28. 13:54 | lilian | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lolowdor.blog.hu/api/trackback/id/tr90127040
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
